A kisebb távolságot környezetszennyezés nélkül, kétkerekűn is megteheti az ember fia vagy leánya, ráadásul még pénzt is spórol. Kell ennél jobb közlekedési mód? Az érv egy fabatkát sem ér a megrögzött autóvezetőknél, pedig sokuknál a túlsúly vagy a soványka pénztárca épp a kerékpározás mellett szól.
A nyáron bele-belenéztem a Tour de France profi kerékpáros körverseny közvetítésébe, mintegy bátorítást keresve napi karikázásaimhoz. Gyakran ugyanis lekicsinylő tekintetek vagy félreérthetetlen megjegyzések kísérik ártatlan tevékenységemet, erre, felénk ugyanis sokak szemében a kerékpár azoknak a közlekedési eszköze, akik „bunkók” ahhoz, hogy autót vegyenek vagy vezessenek.
Bárhogy is, a francia körversenyből engem igazán a táj nyűgözött le. Egyszer mintha buszból nézné az ember a tájat, máskor meg repülőgépből, felülnézetből. Szépség, tisztaság, rend. Az a rend, mely egy cigarettacsikket sem enged eldobni. Az a rend, mely évszázadokon át formálódott. Az a rend, melynek tisztelete nemzedékről nemzedékre öröklődik. Az a rend, melyet a kerékpáros tiszteletben tart, mert a természet közelében van.
Autóból ezt aligha így éli meg.
