Mindenki életében vannak nehezebb időszakok. Ahhoz, hogy megoldjuk a számunkra elégedetlenséget jelentő helyzetet, tudjuk, önmagunkat kellene ösztönöznünk. Ez olykor egyszerűen nem megy. Sokkal szívesebben mozgunk a kényelmi zónánkon belül, hajlamosak vagyunk az elkényelmesedésre, és a jól bevált módon éljük hétköznapjainkat. Egyáltalán nem könnyű kilépnünk a kényelmi zónánkból, mert az némi kellemetlenséggel, sőt olykor félelemmel jár. A fejlődés viszont elmarad, ha nem tesszük meg ezt a lépést. Meg kell hoznunk a döntést, és változtatnunk kell. A siker érzéséhez szükségünk van kisebb-nagyobb kihívásokra. A célhoz vezető úton természetesen lesznek mélypontok, ha viszont nem adjuk fel, túlléphetünk a félelmeinken. Ahhoz, hogy leküzdjük félelmeinket, kísérleteznünk kell, olyan kihívások elé kell állítanunk magunkat, amelyek negatív érzelmekkel is járhatnak. Ha még jobban megpróbáljuk, éppen a mélypontok utáni siker jelenti majd az igazi sikerélményt. Tudatosan a cél felé kell haladnunk. Az elefántcsonttorony biztonságot nyújt, mégis ha bezárkózunk oda, kizárjuk az életünkből a személyiségfejlődés lehetőségét. Előbb vagy utóbb, ha törekszünk, elérjük a célunkat. Időről időre tehát próbára kell tennünk magunkat, hiszen nem maradhatunk egy életen át a komfortzónánk határain belül.
