Júliusi adatok szerint Európában 307 millió felhasználója van a Facebooknak, egyébként az aktív felhasználók száma meghaladja a kétmilliárd főt. Ennek ellenére e közösségi portál rendkívül megosztja az embereket. Vannak, akik már levegőt se tudnak venni nélküle, mások viszont bizonyos idő elteltével törölték magukat, mert elegük lett a képmutatókból és a macskás képekből. De amikor dicsekedni kell a nyaralási fotókkal, pont ők azok, akik napi szinten töltik fel a helyi turistalátványosságok előtt lőtt szelfijeiket.
Nemrégiben olvastam egy összeállítást arról, valójában mire használjuk a Facebookot, amellett, hogy felvesszük a kapcsolatot a régi osztálytársakkal, a távolba szakadt rokonokkal, továbbá bölcsességeket és süteményrecepteket osztunk meg. Először is emlékeztetőként: a Facebook kihelyezett memóriaként működik, nélküle soha senkit nem köszöntenének fel születésnapja alkalmából. (Más lapra tartozik, hogy ugyanezeket az embereket évekig nem köszöntöttük fel, és akkor sem dőlt össze a világ. De ha már van rá lehetőség, miért ne szerezzünk valakinek örömet azzal, hogy egy szép virág vagy idézet kíséretében gratulálunk a születésnapjára?)
Ha véleményünk van valamiről, kiírhatjuk magunkból, ugyanígy megoszthatjuk a gondolatainkat a barátainkkal vagy akár a nagy nyilvánossággal is, és bezsebelhetjük érte a lájkokat (vagy a nemtetszést kifejező emotikonokat – mert ez is benne van a pakliban, hiszen attól, hogy valaki az ismerősünk, még egyáltalán nem biztos, hogy mindenről ugyanaz a véleménye, mint nekünk.)
És amit sohasem vallanánk be: a Facebookot használjuk a munka halogatására (csak még végigpörgetem a newsfeedet), valamint az exünk, a titkos szimpátiánk, a jövendőbelink és a volt osztálytársak adatlapjának kukkolására. Mert azért megnyugtató látni, hogy az osztály legjobb nője is felszedett legalább húsz kilót, nem csak alattunk billen ki alaposan a mérleg nyelve.
