Néhány évvel ezelőtt a szabadkai tehetséggondozó gimnázium felvételi vizsgájának egyik tétele a hamvas szó értelmezése volt. Mondatba kellett foglalni. A vizsgát követően egyik értelmiségi szülő felháborodottan mesélte, micsoda kérdést kapott a gyermeke!
Nyilván a feladatok összeállítója ebből látta, hogy a gyermek olvas vagy sem, mert valljuk be, ez azon kifejezések közé tartozik, amellyel leginkább olvasmányaikban találkozhatunk.
Ez a történet jutott eszembe azon hír kapcsán, hogy Franciaországban úgy kezdődött meg a tanév, hogy az általános iskolában törvénnyel tiltották meg a gyermekeknek, hogy az épületben tartózkodás idején használják mobiltelefonjaikat.
Sem órán, sem a szünetekben nem szabad nekik használni, érkezéskor elveszik tőlük, hazamenetkor pedig visszaadják nekik. A cél, hogy rávegyék a gyerekeket a beszélgetésre, barátkozásra.
Az okostelefonok és a közösségi oldalak miatt a nyelv megváltozott. Gondoljunk csak anyanyelvünkre. Ha a gyerekek nem írogatnak, üzengetnek egymásnak, lehet, hogy egész mondatokban próbálják majd megfogalmazni gondolataikat.
Nyilván a hamvas és a hasonló szép szavak nem kerülnek be mindjárt a szókincsükbe, de ha beszélgetnek, olvasnak, erre is van remény.
Követni kellene Franciaország példáját.
