A mai világban nehéz motiváltnak maradni. Az embernek jön egy jó ötlete, aztán jön a világ, és földbe döngöli. Ezek után csak kevesen tartanak ki és valósítják meg elképzelésüket. Épp ezért az apró sikerek nagyon lényegesek, mert erőt és motivációt adnak az embereknek. Esetemben nem világrengető dolgokban akartam eredményes lenni, mindössze egy kis kondíciót akartam szerezni. Épp ezért hébe-hóba bringára pattantam, de sajnos a munka, a kedv hiánya meg miegymás miatt ez nem vált rendszeres szokássá az életemben. Ennek köszönhetően a kondícióm sem javult az elvárt mértékben, ezért feladni készültem a dolgot. Történt, hogy egy hosszabbra tervezett túrámnak már az elején kifulladtam, a falutól alig pár kilométerre. Megálltam pihenni a sín melletti földes úton, és arra gondoltam, hogy hagyom az egészet, inkább hazatekerek, és filmezek. De ekkor szépen lassan odaért mellém egy nemzetközi gyorsvonat. Néztem, ahogy araszolva elhalad mellettem, és arra gondoltam, ezt most lehagyom. Nyeregbe pattantam, és elkezdtem tekerni. Erősebb tempót diktáltam, de a vonat is elég jól bírta. Fej fej mellett haladtunk, és nem tudtam megelőzni. Pár száz méter után a masiniszta kiszúrhatott, mert a vonat gyorsított, és kezdett elhúzni tőlem. Féltem, hogy elszáll a remény, de ekkor egy kisebb lejtőhöz értem, ez plusz lendületet adott, a völgy alján pedig teljes erőre kapcsoltam. Végül diadalittasan integettem a masinisztának, amikor megelőztem a mozdonyt. Köszönöm neked, Szerbiai Vasutak Kft., hogy ilyen aprócska, hétköznapi sikert érhettem el. Kis győzelem volt ez, de motivációt adott, hogy kitartóbban bringázzak és egészségesebb életet éljek.
