Az óbecsei városháza (Fehér Rózsa illusztrációja)
Ritkán fordulok meg az esti órákban szülővárosom, Óbecse központjában, de a minap arra vitt a dolgom úgy nyolc óra felé. Az új főtéren majdnem minden pad foglalt volt, és a nagy szökőkút körül gyerekek futkároztak, szülők, nagyszülők csevegtek. Boldog voltam én is, mert ismét agóra lett a régi Pogácsa.
Kevés városnak vannak olyan csodálatos adottságai erre, mint Óbecsének, de Eufemija Jović bárónő klasszicista stílusú palotája, valamint a katolikus és az ortodox templom ölelésében álló főtér évekig a város egyik szégyenfoltja volt: a lépcsős vízesés üresen tátongó medencéje szemétgyűjtővé vált, az amfiteátrumos kialakítású márványlépcsők az évek alatt töredezettek és balesetveszélyesek lettek, a padokat pedig főleg ittas lumpenek bitorolták. Tavaly nyárra végre átépítették a teret: sok padot helyeztek ki, lett két, szemet gyönyörködtető szökőkút, virágágyásokat alakítottak ki, a kandelábereket pedig egész nyáron pompás petúniák díszítették. A szép térre élet és vidámság költözött, tömeges rendezvények helyszíne lett, és kisgyerekek, fiatalok, idősebbek egyaránt belakták.
A város szíve nemcsak fő-, de közösségi tér is lett.
