Valahogyan összetört egy pohár. A kristályszerű, áttetsző üvegszilánkok szétpattantak, mint amikor betonra hullik egy vízcsepp. A lakás minden pontjára, a legtávolabbi sarkába is elrepültek.
Az ember először a legnagyobb, szabad szemmel is könnyen látható darabokat szedi össze.
A második lépésben a kisebb, de közelebbről még észrevehető darabokat is begyűjti. Ezek ártanának a porszívónak, könnyedén kivágnák a belső tartályát, mellesleg a lábra is igen veszélyesek.
Következik maga a porszívó, azokra az egészen apró darabokra, amelyeket kézzel már senki sem tud felszedni, különösen a szőnyegről nem. Ezeket a szilánkokat a legnehezebb meglátni, épp ezért a legveszélyesebbek. Könnyedén felsértik a talpat, befúródnak a bőr alá, és fájdalmasan szúrnak.
A porszívó az üvegpor nagy részét is eltünteti, ám a földön nincs tökéletes munka, valamennyi üvegpor mindig megmarad.
A hat pohárból álló komplett, amely innentől kezdve már csak öt poharat számlál, kárpótolhatatlan veszteséget szenvedett. Valójában már nem egész, öt különálló, elveszett pohár maradt a polcon. Amikor mind a hat pohár eltörik, az ember kiköltözik a lakásból, ahol már nem maradt hely az üvegportól.
