Sokan sokféleképpen magyarázzák azt, miért csökken a hivatalos adatok szerint Szerbiában folyamatosan a munkanélküliség, az egyszerű emberek többsége már nem a statisztikának, hanem a bennünket körülvevő mindennapoknak hisz, s a legelfogadottabb magyarázatok egyike: nem a munkanélküliség csökken, hanem a potenciális foglalkoztatottak száma, azok ugyanis, akik itt alacsony bérért munkába állhatnának, gyakran inkább külföldre pattannak, ha tehetik, családostul. Aztán hiányuk jót tesz a statisztikának is.
A minap a lakóépületemhez közeli egyik gyorsétterem előtt sétáltam el, s nagy piros betűs hirdetésre lettem figyelmes. Azt tudtam, hogy hónapok óta keresnek már munkást a rostély mellé, de minden jel arra mutat, hogy nem jártak sikerrel, mert a bejárati ajtó mellé helyezett felhívás nem akart eltűnni, sőt egyre nagyobb lett. Most új információval is bővült: a fizetés 40.000 dinár, biggyesztették az állásajánlat mellé szép öles betűkkel.
Vegyes érzésekkel fogadtam az új adatot. Egyrészt furcsállottam, hogy a közismerten nehéz, de nem túl jól fizetett munkáért itt már negyvenezret is megadnak, míg másutt a harmincat se lehet kikönyörögni, másrészt meg igencsak elszomorodtam, amikor arra gondoltam, hogy itt egy jó háromszáz eurós bért már nem szégyen ekkora reklámként feltüntetni…
