Mitől érzi jól magát az ember? Attól, hogy jó a munkája, kedvesek a kollégák, minden rendben van otthon, nincs semmi egészségügyi problémája, nem kell minden percben az óráját figyelnie, attól félve, hogy elkésik-e valahonnan? Vagy hogy óriási baráti társasággal veszi magát körbe, akikkel délutánonként trécselhet, vagy éppen az ellenkezőjétől, hogy nyugodtan, egyedül üldögélve szürcsöli a kávéját a teraszon, mialatt senki nem zavarja, és élvezheti az arcára sütő nap melegét? Mitől? Ez annyira szubjektív, mindenkinek más, nekem is, a kedves olvasónak is, öreganyámnak is vagy az éppen kutyáját sétáltató ismeretlen, mogorva arcot vágó férfinak is, aki talán nem is mogorva, csak éppen fáj a foga.
Nyilván nem látunk bele a másik fejébe, így nem tudhatjuk, ki mitől vidul fel, vagy éppen milyen aprósággal bántjuk meg, ami belerondít az egész napjába. Felesleges egymást fejtegetni, főleg, ha néha az is nehezünkre esik, hogy saját magunkkal tisztában legyünk. Amivel biztosan nem lőhetünk mellé, ha magunkat adjuk, kerülve az allűröket meg a felesleges taktikázásokat. Éld meg a pillanatot, ha jól, akkor jól, ha rosszul, akkor meg rosszul! Ha bajod van, mondd ki, ha nem érdekel, lapozz, ha dühít, ne szánj rá sok időt, és ha jólesik valakinek a társasága, próbálj minél több időt vele lenni! Nem nagy csodák ezek, csak fel kell ismernünk őket.
