Halva született ötletnek lehet nevezni – ezt igazolja a szerbiai gyakorlat – számos rendelkezést és törvényt. Meghozzák őket, de azután mindenki úgy tesz, mintha nem is léteznének. Semmibe veszik azok is, akiket szabályoznának vele, úgyszintén azok, akiknek az alkalmazás lenne a kötelességük.
Újvidéken például, hogy a kiskorúak körében megfékezzék a kábítószer-élvezést és az alkoholfogyasztást, az illetékes szervek valamilyen koordinációs testülete a kijárási tilalmat látja leghatásosabb megoldásnak. Szerintük a 16 éven aluliak 22 óra után csak felnőttek kíséretében tartózkodhatnak az utcán és nyilvános helyen. Azzal érvelnek, hogy egyes országokban ez eredményt adott.
Mi tagadás, nem lenne rossz megoldást találni a fenti problémára, azt hiszem azonban, hogy a kijárási tilalom nem fog menni. Kétlem, hogy sok szülő komolyan venné, nincs annyi rendőr, hogy az egész várost le tudják fedni, és nem is hinném, hogy lelkesedéssel csinálnák, mert abból még kisebb utcai háborúk is kitörnének, ha egy-két rendőr megpróbálna intézkedni egy tucat kábítószeres vagy alkoholizált 16 éves ellen.
Hogy a dolgok rendőri szinten nem működnek, bizonyítja a mobiltelefonok használata autóvezetés közben. Az is tiltott, mégsem érdekel senkit, még a városi buszok vezetői is telefonálnak, én még nem hallottam viszont, hogy bárkit is megbüntettek volna.
