Az ősz közepén állunk. A népi megfigyelések a szőlőszüret, a borkészítés, a kukoricatörés és a tengerihántás időszakában is számos olyan tudást gyűjtöttek össze, amit a figyelmes ember saját hasznára fordíthat ma is. Hogy hogyan? Például úgy, hogy nem úszik szembe a természettel, nem a tavaszi zsongás hangulatát éli meg ilyenkor, hanem készülődik a télre, a hosszú éjszakák és a rövid nappalok ütemét átvéve, ezekhez formálva testét és lelkét egyaránt. Ahogy egykor őseink tették…
A szüret kezdete október 21-re, Orsolya napjára esik. Úgy tartották, ha szép az idő, karácsonyig megmarad. Október 28-ig fejeződött be a szőlőszüret, felvonulásokkal és bálokkal. És ugyanekkor kezdtek meg egy másik őszi közösségi munkát, a kukoricafosztást. Lányok és legények ültek estébe fordulóan a ropogó tűz mellett, történeteket meséltek, szerelmeket szőttek és néha fölpillantottak a magasba: ha piros volt az ég alja, szeles hajnalra számíthattak. De ha hullócsillagok borították az eget, szép idő volt várható. Azt is megfigyelték a régiek, ha meleg az október, hideg lesz a február.
Egykoron ebben az időszakban számoltatták el a juhászokat, ezért október 26-át juhászújévnek is mondják, mert ilyenkor birkapaprikást főztek, bélest sütöttek és jót mulattak. Sok helyen állatvásárokat tartottak. Mifelénk, az alföldi réteken és legelőkön is így volt ez valamikor.
Talán megér egy próbát, hogy a nagy egészre figyelve átállhatunk egy békességes időszakra, hogy a tél küszöbét már teljes várakozással léphessük át.
