Nem tudtam soha egyet érteni a fatalista hittel, miszerint az események a sors által előre meghatározottak, és emberi közbeavatkozás által megváltozhatatlanok. Úgy gondoltam, Petőfi is talán csak pillanatnyi hangulatában írta le, hogy „Nekem a sors mindig akkor ad kanalat, amikor levesem nincs”.
Sok mindenbe – az arány mellékes – igenis bele tudunk szólni, amit tapasztalhattunk. Nem tagadom viszont, hogy gyakran úgy történnek a dolgok, mintha valóban a sors keverné a lapokat, mi pedig csak kártyázunk.
Veszem itt egy újvidéki bolti eladó esetét. Rendes fiúnak néz ki. Nem az a küllem, hogy azt higgyem, a nők folyvást rohamozzák pajzánságaikkal. Halk, udvarias, illedelmes, tiszteli a vásárlókat. Egy éjjel-nappal nyitva tartó üzletben kapott állást. Megunta azonban az éjszakai műszakokat, és amikor alkalma adódott rá, elhelyezkedett egy másik üzletben. Csak néhány hétig lehetett elégedett, és folytathatott rendszeresebb, kitervezhetőbb életet. A sok éve működő bolt tulajdonosa ugyanis gondolt egyet, és kitette a „nyitva tartás 0–24” feliratot.
