Az Aranka mentén fekvő Hódegyházán (Jázovón) Matyi bácsi fiatal legény korában rendszeresen járt a templomba és adakozott a Szent Antalnak. Az idősebbektől hallotta ugyanis, hogy aki rendszeresen pénzt dob a Szent Antal-szobor lábánál felszerelt fémperselybe (egy résen át kellett bedobni a pénzt a szobor belsejében kialakított tartóba), annak szerencséje lesz, és az adományai százszorosan vagy tán még ezerszeresen is megtérülnek. A Matyi legény szorgalmasan hordta az aprópénzt a Szent Antalnak. Hanem amikor az egyik szombati napon betért a templomba, nem találja a Szent Antal szobrát. Azaz hogy megtalálta ugyan, de a régi szobor helyén egy méretében jóval kisebb Szent Antal szobor állt. Nagytakarítás miatt szoborcsere történt a templomban.
Matyi gondban volt, hogy most már mi legyen a Szent Antalnak szánt adománnyal. Imigyen morfondírozott:
– Antal öcsém, hoztam pénzt, de neköd nem adom oda, me’ még e’cukrozod, majd apádnak adom, ha visszagyün.
