Regisztrálni vittem a mopedem, vagyis meghosszabbítani a forgalmi bejegyzését. Meglepett, hogy időpontot kell foglalni, korábban soha, most se várakozott senki műszaki vizsgálatra, de elfogadtam az egy órával későbbre szóló időpontot. Visszarobogtam, leadtam a dokumentumaimat, előbújt egy szerelő, vetett néhány pillantást a segédmotoros kerékpárra, majd eltűnt. Kereken egy órát várakoztam az udvaron, mire közölte, hogy haza kellene menni és megnézni, megvan-e a motorvásárlási számla, mert a forgalmi engedélyen az olvasható, hogy kétüléses a gép, noha valójában együléses. Mondtam, nyolc éve, ahogy megvásároltam, együléses, de időpontot kértem másnapra.
Az eredeti számlán valóban kétülésesként szerepel. Újabb egyórás várakozást követően már ketten közölték velem, hogy mivel az adott állapot és korábbi leírás különbözik, nem hosszabbíthatom meg a bejegyzést. Föl voltam készülve, hoztam magammal a motorkönyvet, amiből nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a típust soha nem gyártották kétüléses változatban. Érveltem, hogy a forgalmi engedélyt ugyanez a cég állította ki, és szemmel láthatóan pillantást se vetettek a járműre, csak átmásolták az adatokat a számláról. Fölvetettem, hogy miért nem készítenek jegyzőkönyvet, hogy a mopedemnek se két ajtaja, se négy ülése nincsen, és annak alapján javítsák át az ülések számát. Nem lehet, szólt a válasz.
Láttam, alkalmatlanok erre a munkára, illetve nagyon féltik a munkahelyüket. Végül közöltem, hogy egyedüli megoldás, hogy nem regisztrálom a járgányt, se most, se mindaddig, amíg fehér rendszámtáblás motorkerékpárt látok a városban, azokra ugyanis nem vonatkozik az évi meghosszabbítási kötelezettség. Hát, ez hatotta meg őket legkevésbé. Az egyik szerelő végül kinyögte, hogy nekik le kell fényképezni a járműt, és ha nem látszanak rajta a hátsó lábtartók, ráfáznak. Csak lábtartók kellenek? Nyeregbe pattantam és a motorszerelőmtől kértem egy pár lábtartót, amit öt perc alatt föl is szerelt, visszafurikáztam a regisztrációs műhelybe, öt fénykép, két fékpróba, némi papírmunka után már vittem is vissza a lábtartókat.
Hogy ki kényszerített csalásra, az állam vagy a szerelők, nem tudom. Csupán azt, hogy jövő ilyenkor újra lábtartókat kell szereznem.
