Néha kényeztetnünk kell magunkat, pedig ritkán tesszük. Az előbb végighaladva a Posta utcán úgy gondoltam, bemegyek a kedvenc cukrászdámba, és fagyizok egyet, és rögtön két gombócot fogok venni, pedig csak egyet szoktam, erre nem volt fagyi. A kirakatból néztem be, de láttam, kár bemennem, üres a pult, holott már úgy rákészültem az imádott kókuszos ízű jeges finomságra. Mivel az évszakhoz képest egészen meleg az idő, biztos voltam benne, hogy készítenek még. Akkor valami más kényeztetés kell, mondjuk, egy új ruhadarab. Igen, ez fantasztikus ötlet, győztem meg magam, és már bent is voltam a ruhásboltban. Tényleg ritkán lepem meg magam ilyesmivel, főleg a lányaimnak vásárolok, de most éreztem, erre van szükségem, én ezt megérdemlem. Fogalmam sem volt, mit keresek, de biztos voltam benne, hogy ráakadok valamire, és így is lett. Egy fekete-fehér selyeminget próbáltam fel, és jól is állt, úgyhogy megvettem. Jólesett, már tudom is, mikor veszem fel először.
