Az embernek kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt arra adná a fejét, hogy otthon fondüzzön a párjával egy-egy romantikázás céljából meggyújtott gyertya mellett. Mi nem gondoltuk át, és a finomabbnál finomabb sajtok megvásárlásával, nagy elánnal kezdtünk el készülődni a konyhában, hogy megolvasszuk a finom falatokat. Aki már próbált hasonló műveletet elvégezni, nagyon jól tudja, hogy igényel egy kis előkészületet, hiszen meg kell olvasztani a sajtokat, hogy utána pirítós kenyérrel, zöldségekkel, gyümölccsel vagy bármi mással ehesse azt. Mi egy erre a célra megrendelt kerámiatállal láttunk neki a folyamatnak, amit úgy kell elképzelni, mint egy párologtatót, vagyis van egy alsó rész, ahova a teamécses kerül, fölé pedig egy tál, ahova jelen esetben a sajt került egy kis fehérborral. A mi teamécseseink túl messze voltak a kerámiatál aljától, így nagy bölcsen két gyufásdobozzal emeltünk a gyertyák magasságán. Az ötlet óriási meggondolatlanság volt, hiszen – bár ki lettek véve a dobozból a gyufák, mégis – lángra kapott és másfél méteres tűz született a semmiből. Ijedtemben vizet locsoltam rá, amitől még lelkesebb lobogásba kezdett. Csajos sipítozásom mellett párom igyekezett eloltani a „konyhai tábortüzet”, ami viszonylag hamar sikerült is, és nem lett baj. Szerencsére a zentai tűzoltókkal sem kellett megismerkednünk, de ezután kétszer is átgondoljuk, hogyan tegyük közelebb a gyertyát a kerámiatálhoz, mielőtt fondüzésbe kezdünk.
