Még dörögtek az ágyúk 1912-ben a Balkán-háborúban – mondja egy fővárosi rádió hirdetése – amikor Szerbiába egy kedvező hír érkezett. Egy szerbiai ásványvíz, az újvidéki, kiváló minőségéért Párizsban, Londonban és Rómában is díjat nyert.
Egy belgrádi, vagy délebbi polgár ebben semmi kivetnivalót nem lát. A vajdaságiak legalább egy része viszont tisztában van vele, hogy a reklámszöveg szándékos vagy tudatlanságból eredő (mindegy, mert egyik sem kaphat pozitív előjelet) történelem-hamisítás, ugyanúgy, mint az, ami egy szabadkai portálon áll magyar nyelven, hogy 1918-ban Szerbia felszabadította Vajdaságot.
Mint ahogyan nem lehet felszabadítani valamit, ami nincs megszállás alatt, márpedig Vajdaság nem volt, ugyanúgy Szerbia nem kaphatott kedvező hírt az említett kiállításokról, mert 1912-ben Újvidék nem volt Szerbiában. És különben is a díjazott víz neve Ferenc József-víz volt, amelynek minőségéről 1898-ban nem szerbiai, hanem, érthető módon, budapesti laboratórium adott ki bizonylatot.
Mintha nem lenne elegendő, hogy a történelmi körülmények számukra kedvező módon történt alakulása, és az akkori kisebbség szavazása révén Szerbia megkapta Vajdaságot, a népbutítást még a reklámokkal is fokozni kell.
