Mindjárt karácsony havába érkezünk. A magyar népi kalendárium nevezi így decembert, de mondták régen télelő havának és álom havának is. Ez a hónap a pihenés, a megnyugvás és a jó hangulat jegyében telt el egykor. Az emberek behúzódtak otthonaikba, mivel ekkorra minden fontosabb paraszti munka befejeződött, a falu népe méltóképpen készülődhetett az év végi ünnepekre. Nem csak a karácsonyi készülődés jegyében teltek ezek a napok, hiszen ez a hónap az egyházi ünnepeken túl a népi, jeles napok megtartását is lehetővé tette. Jankovics Marcell Jelkép kalendáriumában azt is leírja, hogy ekkor az asszonyok főként fonással töltötték az idejüket. De Borbála és Luca napján, valamint karácsonykor tilos volt szőni-fonni. A fonóban azonban alkalom volt a beszélgetésre, dalolásra, társas összejövetelekre, ami a népköltészet megszólaltatásának, a népdaléneklésnek egyik lehetőségét is magába foglalta.
Ilyentájt szokták a lányok találgatni, ki lesz a férjük. András-napon a lányok böjtöltek, és ha betartották szigorúan, talán megálmodták, hogy ki lesz a párjuk. Hasonló jósló szokások fűződtek Katalin, Borbála és Luca napjához is.
Ám december eleje inkább a csöndes készülődés ideje volt. Jó alkalom a baráti beszélgetésekre, csöndes családi együttlétekre, terített asztal melletti borozgatásra.
