Kezdődik az adventi időszak. Vasárnap az első gyertyát gyújtjuk meg. A legtöbb családban koszorú vagy asztaldísz készült. Örvendetes, hogy immár errefelé is egyre több helyen közösségi eseményé tették a karácsonyi várakozás kezdetét jelző gyertyagyújtást. Doroszlón hatalmas adventi koszorút készítenek, közösen. Aztán a gyertyagyújtás is közös esemény.
Verebélyi Árpád esperes szavai csengnek a fülemben: tudjuk, hogy most jóval kevesebben vagyunk, mint egykor, de ezek az emberek, akik itt maradtak, értékesek és megérdemlik, hogy ugyanolyan rendezvényeik legyenek, ugyanolyan gondoskodást, közösségi élményt kapjanak, mintha kétszer, háromszor ennyien lennének. A kevesebb nem jelenti a rosszabbat.
A karácsony elsősorban a család ünnepe, de az elmúlt években az utcákra és terekre is kivonult a karácsonyi hangulat. Az ünnepi díszkivilágítás és az adventi vásárok is része a ráhangolódásnak.
Nekem mégis a növekvő gyertyafény mellett a karácsony illata jelenti ennek az időszaknak a különlegességét.
Narancs, fahéj és fenyő illatú ilyenkor a lakás. Csak most, decemberben.
Már csak a hó hiányzik. Ahogy megcsillannak a hópelyhek az esti fényben…
