Ünnepi rohanásban vagyunk, pedig még két hét van karácsonyig. Látni a rohanást az utcákon, a munkahelyen meg otthon a családokban is. Az üzletekben több a vevő, a bámészkodó, mindenki nézelődik, keresgéli szeretteinek az ajándékot, a munkahelyeken mindent időre be kell fejezni, hogy az ünnepnapok nyugodtan telhessenek, az otthonokban az anyukák igyekeznek feltakarítani, feldíszíteni a házat, sokan már előre készítenek. Mintha felgyorsulna ilyenkor az élet, valahogy mindent intenzívebben végzünk, hiszen van egy célunk, egy álmunk, hogy a karácsonyt békességben, egymásra figyelve élhessük át, hogy az alatt a pár nap alatt semmi mással ne kelljen foglalkoznunk, csak a családunkkal, a szeretteinkkel. Igazából erre vágyunk egész évben, mégis nagyon nehéz kivitelezni. Legtöbbször csak álmodunk róla, elképzeljük, milyen lenne, ha többet lehetnénk együtt, ha többet beszélgetnénk, és karácsonykor valahogy meg is valósítjuk. Akkor biztosan együtt ebédelünk, együtt vacsorázunk, és végre sehová sem sietünk. Bárcsak már karácsony lenne!
