Ha elmúltunk ötven évesek, ideje nagytakarítást végezni. Margareta Magnusson svéd írónő egycsapásra híres lett könyvével, amelyben azt fejtegeti, hogy időben el kell kezdeni a rendrakást az életünkben, hogy ne hagyjunk zűrzavaros helyzetet az örökösökre. A haláltakarításnak nevezett szemléletmód szerint meg kell szabadulnunk a felesleges dolgainktól.
Morbidnak tűnik, hogy ötven évesen „haláltakarítsunk”, de ha eltekintünk a megnevezéstől, akkor valljuk be, nagyon is helyén való a felesleges dolgoktól való megválás. Gondoljunk csak azokra a kacatokra, amelyeket felvittünk a padlásra. Ami oda került, arra nincs szükség, simán el lehetett volna dobni akkor, amikor először megfogtuk.
Ha kidobjuk a három vagy ennél több éve nem viselt ruháinkat, ha a régi könyveket, nem használt tárgyakat, eszközöket odaajándékozzuk azoknak, akiknek örömet szerzünk vele, akkor egyszerűbb lesz az életünk. Kevesebb kacat mellett egyszerűbb a takarítás, meg ha költözni kell, kevesebb lesz a dobozolni való is.
Az írónő másik tanácsa, hagyjuk abba a gyűjtögetést. Igaza van. Minek?
Nem is biztos, hogy kifejezetten haláltakarításnak kellene hívni ezt. De nevezzék bárhogyan is, a december az adományozás hónapja, ezért, ha van felesleges holmijuk, adják azoknak, akik örülnének neki.
Én nemrégiben egy hintaszéket kaptam idős szomszédomtól. Mindkettőnk arca ragyogott. Az övé azért, mert örülni látott.
