Kétségbeejt a szürke, napfény nélküli ébredés, a korai sötétedés. A novemberi fagypont körüli hőmérséklet szinte az életkedvet is kifagyasztja belőlem, s most még ónos esővel is riogat az időjárás-előrejelzés. A szürke hétköznapjainkba a meleg vacsorák és a köré szervezett kis szertartások nyújtanak megnyugvást. Évről évre novemberben kezdődik a savanyúkáposzta-szezon hajába sült krumplival, kacsazsírral, pirospaprikával vagy anélkül. A finoman átsült burgonya ízesítésének csak a fantáziánk szab határt. Az otthoni gesztenyesütést is kipróbáltuk, és mondhatom, bevált. A finom étkek jólesnek testnek, léleknek egyaránt, s még a konyhát, a lakást is finom illatokkal, jóleső meleggel árasztják el.
Elalvás előtt mézes teát szürcsölgetek, és arra gondolok, hogy a polcot hetek óta díszítő három óriásira nőtt birskörtéből finom, szegfűszeggel ízesített kompót lesz a hétvégi kacsasülthöz. Ha a holnapi teendőket elvégzem, este barátokhoz megyünk. A legutóbb még egy rég elfelejtett társasjáték is előkerült. A kellemes kikapcsolódást nyújtó agytornát követően megfogadtuk, hogy a tél folyamán rendszeressé tesszük a betűjátékot.
