A szomszéd asztalnál két-két deci vörösbort rendeltek. Két csomagolásban szállítja le a magántermelő a vendéglőnek. Hétdecis üvegben és kiméréshez kétliteres műanyag palackban. Magam is megkóstoltam, egészen jó száraz bor.
A pincérnő előkészítette a poharakat, vette a műanyag palackot, és – nem tudom miért kell mindent észrevennem, de éppen odanéztem – véletlenül megnyomhatta, a bor pedig kifröccsent, egyenesen gyomortájt a fehér blúzára. Pontosan úgy nézett ki, mint a krimi filmekben a haslövés. Nagy zavarban volt, a vendégek viszont, velem együtt, diszkréten úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Elvégre ilyesmi bárkivel megeshet.
Azonnal eszembe jutott egy régi eset. Egy másik vendéglőben ebédeltem. Ismertem a bőbeszédű, általában tréfás kedvű és kimondottan tapasztalt pincért. Ezért megkérdeztem, hogy a menühöz kínált két levesből melyiket tudja ajánlani. Neki ez végszó volt a poénhoz. Rámutatott a fehér ingemre, és hamiskás mosollyal mondta: A paradicsomlevest. Szebb lesz a kontraszt.
