A szerbiai szennylapok – bulvárnak nevezni őket bizonyos fokon jóindulatú becézést jelentene – megállapíthatták, hogy nincs többé vevő a váratlan helyeken megjelenő, véresen könnyező Szűz Máriákra, a kétfejű borjakra, különböző ördögökre és ismeretlen erdei vagy mezei fenevadakra, és újabban katasztrófákkal ijesztgetik a hiszékeny olvasókat. Óriási esők, nagy viharok, borzasztó betegségek közvetlen és elkerülhetetlen fenyegetése, az egyes élelmiszerek okozta veszélyek és hasonló sose látott csodák a legújabb divat. A hónap elején mintegy vezényszóra, több is az óraátállítással járó bajokat fedezte fel, és tárgyalta hosszasan.
Nem vitatom, hogy ilyesmire is vannak érzékenyek, mint ahogyan a több időzónát váltó utazások esetében is, bár magamon ezt nem tapasztaltam. Állítólagos, meg nem nevezett orvosok és tudósok azonban, legalábbis a lapok hasábjain, azt sugallják, hogy az évenkénti kétszer egyórás időátállítás veszélye az emberi egészségre sokkal nagyobb, mint a belőle származó gazdasági haszon. Nos, ha ők így „szórakoztatnak”, komolytalankodjunk mi is egy kicsit. Lenne ugyanis egy köztes megoldásom. Az órákat állítsuk át évente négyszer, évszakonként fél-fél órával, kétszer előre, és kétszer vissza. Egyrészt biztosan könnyebben elviseli az érzékeny szervezet, másrészt, ami szintén kedvenc és hülyítő téma, lenne még egy dolog, amiben Szerbia egyedülálló a világon.
