Az élet tele van megmagyarázhatatlan dolgokkal, titkokkal, amiket soha nem tudunk megfejteni. Kicsiny hazánkban nincs olyan nap, amikor ne találkoznánk olyan dolgokkal, amik mellett ne állnánk meg egy pillanatra, és ne húznánk fel értetlenkedve a szemöldökünket.
Vegyünk egy pillantást a vasúti menetrendre. Háromféle járatot különböztethetünk meg rajta: az egyik, ugye, a személyi (putnicski), a másik a gyors, a harmadik pedig az intercity; mindezek mellett azonban az utóbbi időben találkozhatunk RE jelzésű járatokkal is, amelyeknek a díjszabása megegyezik a gyorsvonatéval. Mindez rendben is lenne, ha az egyszeri utas (pl. én) nem csupán árban érezné a különbséget. Mert árban azért van különbség, az intercity (amelynek ára körülbelül a jóval gyorsabb autóbuszéval egyezik meg) például dupla annyiba kerül, mint a személyi, és e közé a kettő közé furakodik be a gyors és az RE jelzésű vonaton való utazás díja. Ha beletörődünk az árkülönbségbe, jön az újabb kérdés, hogy miért fizetek egyik-másik jegyért dupla annyit, mint egy másik járaton, amikor ugyanaz a szerelvény visz a másodosztályon mindkét esetben. Oké, ezen ne együk magunkat nagyon, hisz már halljuk is a magyarázatot, hogy a személyi vonat megáll "minden szárkúpnál", míg az intercity nem. Ez azonban újabb kérdéseket vet fel, ugyanis van egy RE jelzésű járat, amely egy szakaszon igenis megáll „minden szárkúpnál”, viszont egy-két közép-bácskai falut kihagy, mondván, ez RE jelzésű, tehát nem áll meg a kisebb állomásokon. És mi van akkor, amikor az intercity negyven percet vesztegel egy szárkúp mellett? Időközben városi rangra emeltük azt is?
