Nem én írtam. Mi több, amikor egyszer régen elolvastam, annyira tetszett, hogy nagyon sajnáltam, hogy nem én írtam. Karácsony alkalmából, mert odavágónak tartom, most emlékezetből továbbadom.
Fiatal házaspár lépett be a város legszebb játéküzletébe. Hosszasan nézegették a polcon sorakozó szívderítő játékokat. Tetszettek nekik a babák, a játékkockák, az elektronikus játékok, és sehogyan sem tudtak dönteni.
Hozzájuk lépett az eladónő:
– Tudnék segíteni?
– Nézze – kezdte magyarázni a feleség – nekünk egészen kicsi lányunk van, és mi sokat vagyunk távol otthonról. Még esténként is.
– Olyan kislány, aki keveset mosolyog – tette hozzá a férj. Szeretnénk venni neki valamit, ami boldoggá tenné olyankor is, amikor nem vagyunk mellette. Valamit, aminek nagyon örülne, amikor egyedül van.
– Nagyon sajnálom – mondta az eladónő – de mi szülőket nem árulunk.
