Érdekes megfigyelni, hogyan változnak a dolgok és az emberek. Főként a gyerekek viselkedése az, ami rádöbbent, hogy most már új idők járnak. Legutóbb a hóemberünk és a szomszéd kislányok esete ébresztett rá, hogy ma már másképpen működnek a dolgok. A párommal mi szokás szerint lelkesen fogadtuk, hogy leesett a hó, és hóembert építettünk frissiben. Igaz, én csak művészeti vezetőként vettem részt a projektumban, a valós munkát a párom végezte, de ez most nem lényeges. Másnap a szomszédban élő két kislány megdicsért bennünket, hogy szép hóembert építettünk. Jólesett a dicséret, még ha nem is az enyém volt a valós érdem, és megkérdeztem, hogy ők miért nem építenek egyet. Visszafogott mosollyal csak annyit mondtak: Áá, nem... Ez eléggé meglepett, hiszen tél, hó, vidámság, hóember, szánkózás stb. Mi az hogy nem? Nevelő-oktató jelleggel rögtön felajánlottam, hogy kapnak egy tábla csokit, ha építenek egy hóembert a miénk mellé. Most már kevésbé visszafogott mosollyal mondták, hogy: Ááá, nem, nem...
Hát, az igazat megvallva, kicsit hülyén éreztem magam. Mi felnőttként hóembert építünk, miközben a gyerekeknek ez már ciki. Alaposan megváltozott a világ.
