Nagyra becsülöm a szemetesek munkáját, akik hidegben, melegben, esőben és szélben járják az utcákat és ürítik a kukákat a kukásautóban. Keményen megdolgoznak a bérükét. A nagy hidegben sem pihennek, ami emberpróbáló lehet. Az utcánkból hétfőnként szokták elszállítani a szemetet, ami ezen a héten is megtörtént. Ezúttal azonban nemcsak hálával gondoltam rájuk, hanem mérgelődtem is munkájuk láttán, sőt takarítottam is utánuk. A kuka kiürítésekor ugyanis szinte minden ház előtt kiszóródott egy kis hamukupac a kukásautóból. Ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen a maréknyi hamu nem szennyezi a környezetet, és gyorsan szétfújja a szél vagy széthordják az autók. A baj azzal volt, hogy hamukupacokból itt is, ott is szép számban bukkantak elő rozsdás szögek. A hideg miatt nyilván sokan a régi, szöges léceket is eltüzelték. A házunk előtt kiszóródott kupacban három szöget számoltam meg, miután összesöpörtem az úton, pedig én nem is a kukába ürítem a hamut. Úgy voltam vele, jobb lesz, ha eltakarítom, mint hogy valakinek kilyukassza az autóján a gumiabroncsot. Később az utcában szlalomozva hajtottam végig autóval, mert sok helyen virítottak a hamukupacok alól a rozsdás szögek és az üvegcserepek. A szemetesek munkaadójának, a kommunális vállalatnak ezután is hálásan kifizetem a szemétszállítás költségét, arra kérem azonban őket, hogy a jövőben ne szórják szét a szemetet, mert ezúttal sikerült megúsznom a gumiabroncs javíttatását, de nem biztos, hogy legközelebb is ilyen szerencsés leszek. És azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.
