Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, a dolgok úgy történnek, ahogyan azoknak meg kell történniük. Legyen szó akár az életünk nagyobb vagy kisebb dolgairól. Még novemberben láttam egy nagyon szép zöld táskát a buszmegállóm melletti táskaüzlet kirakatában. Mindennap szemeztem vele, de túl drága volt, a tavalyi konyhafelújításnak még most is nyögöm a terheit, eszembe se jutott megvenni. Azazhogy eszembe jutott, csak hát... Egy idő után eltűnt a kirakatból, szomorúan állapítottam meg, hogy valószínűleg megvásárolták az összeset. Aztán szilveszter környékén megkezdődtek a leárazások, és amíg a buszra várakoztam, a hideg elől – jó kifogás sosem rossz alapon – bemenekültem az üzletbe. Egyszer csak megláttam álmaim táskáját. A kereskedőnő kedvesen közölte velem, hogy még csak ez az egy darab maradt, és leárazták. Nem volt kétségem afelől, hogy rám várt.
