Kényelmes fotelek, könyvekkel gazdagon megrakott polc, asztal és több egyéb berendezési tárgy is helyet kapott az egyik magyarországi kistelepülés központjában található váróteremben, ugyanis a helyiek azt szerették volna, ha az odalátogatók és ott időzők kellemesen tölthetnék el az idejüket, olvashattuk a minap felcsillanó tekintettel a hírt, amelyre minden bizonnyal sokan felkaptuk a fejünket, mondván, szinte hihetetlen, hogy ma még létezik ilyesmi. Na, nem maga a várakozás, abból nekünk is jut bőven, nem is a váróterem, igaz, az azért kiveszőben van errefelé, hanem maga az önzetlenség és az emberségesség, amelyek már szinte csak fehér hollókként vannak jelen a mindennapjainkban.
Az említett településen a képviselő-testület a lakosság kérésére felújította és újrafestette a várót, majd az ún. faluszépítők csoportja, akiknek egyébként nem ez volt az első ilyen akciójuk, berendezte és otthonosabbá tette azt, a költséghatékonyság jegyében főként olyan használati tárgyakkal, amelyekre már nem volt szükségük, így azok is új értelmet nyerhettek ezáltal.
A jó példa ragadós, mondják, amihez kétség sem férhet, csak hát joggal merül fel a kérdés, hogy ha errefelé belefogna valaki egy hasonló kezdeményezésbe, és esetleg széleskörű összefogással sikerülne is megvalósítania a célját, vajon meddig lehetne azt fenntartani, meddig nem lenne útjában valakinek, aki éppen nem tud magával mit kezdeni?
