Az utóbbi napokban élhetjük át az idei év második nagy hőhullámát. A hőmérő higanyszála pedig a legmelegebb órákban bizony a negyven fok környékét is megközelíti. Ilyenkor megszokott, hogy a különböző médiafelületeken is gyakrabban olvashatunk a globális felmelegedésre figyelmeztető anyagokat, a híradókban többször láthatunk időjárásra vonatkozó bejátszásokat. A világháló sötét bugyraiban azonban egyre gyakrabban botlunk bele olyan gúnyolódó írásokba, kommentárokba, amelyek lényege az, hogy nyár van, ennek a velejárója a forróság, miért kell pánikolni.
A nyárnak valóban velejárója a nagy meleg, de az utóbbi időkben tapasztalható, hetekig tartó, rekorddöntögető hőség és a nyomában járó iszonyatosan erős UV-sugárzás már annál kevésbé. A fiatalabb generációk tagjai persze már egyre kevésbé tudják, milyenek is voltak a régi nyarak. Ezért is érdemes régi újságokat elővenni és átböngészni, különösen úgy, hogy ezek jó része a világhálón is elérhető. A megsárgult lapokon pedig érdemes elolvasni egy harminc-negyven vagy esetleg ötven évvel ezelőtti rövid időjárás-jelentést vagy egy hosszabb beszámolót a korabeli hőségekről. Ekkor jövünk rá, hogy azokban az időkben bizony még a 30–32 Celsius-fokos melegeket nevezték kánikulának. Manapság egy enyhülést hozó hidegfront után van részünk ekkora hőmérsékleti értékekben. Persze a globális felmelegedés ennél jóval bonyolultabb kérdés, mégis már ebből az összehasonlításból is láthatjuk, hogy bizony környékünk éghajlata is sokat változott az elmúlt évtizedekben, ami bizony riasztó tendencia.
