Az idő múlásával jelentéktelenné törpült apróságok, bármennyire is életbevágóan fontosnak tűntek az események alkalmával, lassan teljesen kitörlődnek a memóriából. Csak akkor őrzik meg frissességüket, ha élményszerűek voltak, vagy anekdotába illettek, és a hozzájuk kapcsolódó mese eleveníti fel őket örökkön örökké.
Nekem mondjuk az 1990-es mallorcai nyaralás nagy élmény volt, és nem felejtem egy apró mozzanatát, amikor egy magam korú hollandus sehogyan sem akarta elhinni, hogy a kezemben látott két papírpénz, a sárga 200 és 20000 dináros egy és ugyanaz a banknóta, és hogy az utóbbi még forgalomban van a két nulla denominációnak nevezett lefaragása után is.
Csak ebből tudtam, hogy akkortájt gyors ritmusban romlott a pénzünk, az igazi sebesség emlékét azonban már felejtés törölte ki. A napokban azután kezem ügyébe került két régi ponyvaregény a 80-as évekből, a zágrábi Vjesnik meglehetősen igényesnek tartott krimi sorozatából. Az egyiket 1983 októberében nyomtatták és 70 dinárért árulták, a másik 1989 februárjában hagyta el a nyomdát, és már 4000 dinárt ért, vagyis: bő öt év alatt a dinár romlása a 60-szorosát tette ki! Az igazi nagy infláció, ezt már nem lehet elfelejteni, csak azután következett.
