Tamás úgy gondolta, minden párnának lehetnek kívánságai, még a legegyszerűbb, fakó, szinte ágyba lapulóan üres párnának is. Hiszen minden párna egy-egy univerzum. Minden párna olyan, mint egy hűséges háziállat (leszámítva a postaszolgálatot teljesítő trópusi énekesmadarakat), minden párnának megvannak a saját életszükségletei, létfeltételei. Például, haTamás egy igen mocskos életmódot folytató, gátlástalan és erkölcstelen naplopó lenne, szegény párna teljesen tönkremenne, idegileg és fizikailag egyaránt. Röviden: Tamás nagyon nagyra becsülte a párnáját.
Ekkor, mintha csak belső monológját akarta volna megszakítani, megcsörrent az ébresztőórája. Ezen felettébb csodálkozott, hiszen nem emlékezett rá, hogy valaha is vett volna ébresztőórát, kapni sem kapott még. Egyetlen lehetséges magyarázata az volt, hogy valaki tréfának szánva odahelyezte ágya mellé az éjjeliszekrényre. Mivel azonban Tamás nem talált múltjában egyetlen olyan pillanatot sem, amikor egy vélhetően rosszindulatú és gyanús egyén titkos ébresztőórát helyezhetett volna szobájának e fontos és tiszteletben tartott helyére, Tamás elhessegette a problémát. Hiszen legfeljebb megiszik egy pohár vizet, ha még egyszer megcsörren az óra, attól minden bizonnyal eláll a fejfájása.
