A sarki szomszédéknál a minap házibuli volt. Kisebb népünnepély. Először azt gondoltam, nősül a fiuk, később kiderült, hogy már egy lépéssel előbbre volt: gyermek született a családban. A buli hagyományos balkáni forgatókönyv szerint zajlott: hangos hegyi tangóval kezdődött, majd következett a temérdek ital, de annyi, hogy másnap reggel még az utcán, járdán, árokban is voltak sörösüvegek, némely széttörve... De úgy látszik ennyi nem volt elég a jó hangulathoz, következtek a petárdák, meg a szemet kápráztató tűzijáték. Ám azonban még ekkor sem hágott tetőfokra a hangulat, mármint az ünneplő családnál és a vendégeiknél. Következtek a lőfegyverből leadott lövések, jó néhány tárral, szerény tudásom szerint pisztolylövések voltak... A szomszédság pedig megértő volt, senki nem tiltakozott, nem hívott rendőrséget – majd csak elmúlik.
Dehogy. Másnap folytatódott a délutáni óráktól minden elölről. Azzal a csekély különbséggel, hogy ugyan tűzijáték már nem volt, de pisztolylövés annál több. Valaki aztán mégis megelégelte a vadnyugatot, hívta a rendőrséget. Két civil ruhás inspektor valamiféle kofferokkal jött ki a helyszínre. Csak annyit láttak az emberek, hogy barátságos hangulatban búcsúztak el az örömapától, aki megértő fejbólogatás mellett kísérte ki a szolgálati autóig a hívatlan vendégeket. Hogy mi zajlott az ünneplő háznál, az talány marad, hogy megtalálták-e a fegyvert, esetleg elkobozták-e a zsaruk – azt nem tudni...
Sebaj, gondolom én, a következő gyermek születésénél ez is ki fog derülni!
