Egy ideje – nagyjából amióta divatba hozták a sárga, narancssárga és vörös riasztást – a szokásos nyári meleget is istencsapásként kezelik. Első-, másod- és harmadfokú hőségriadót fújnak, a (bulvár)médiából meg csak úgy ömlenek a kataklizma-jövendölések... És azok is a globális felmelegedésről papolnak, akiknek lila gőzük sincs, hogy ez mit is jelent, még kevésbé arról, mennyire összetett – és gyakorlatilag már visszafordíthatatlan – folyamategyüttesről van szó.
Voltak bezzeg idők, amikor légkondicionálót sem lehetett venni, holott azokon a nyarakon is elő-előfordult, hogy huzamosabb ideig 38 fok fölötti értékeket mértek. Most is előttem a kép: 80-as évek vége, ilyentájt. Éjnek idején az erkélyen jégkockákat olvasztgatok a hátamon és havas lankákat igyekszem felidézni... eléggé sikertelenül. Hőségriadó (ami akkor még ismeretlen fogalom volt) nélkül is egyértelmű volt, hogy meleg(em) van.
Újabban tovább fokozták a hülyeséget. Kanadában a víztakarékosság jegyében két Vancouver környéki városkában „A legcsúnyább gyep” címmel írtak ki versenyt, melyre a kertes házak kompetitív hajlamú lakói megszikkadt, elsárgult pázsitjaikkal pályázhatnak. Ősz elejéig küldhetnek be fényképet gyepükről, mely bizonyítani hivatott, hogy „az én füvem sárgább a szomszédénál”. A legjobbak 100-150 dollár értékű ajándékutalványok és vásárlókuponok reményében sárgíthatják füvüket.
Biztosra veszem, a fogyasztói társadalom mókuskerekén lihegők között olyan is akad, aki titokban festi majd a gyepet.
