A nyári hőhullámok megviselik az embert. Van, aki jobban bírja a gyötrelmeket, van, aki kevésbé. Bár nincs értelme panaszkodni, mert nyáron meleg van, télen meg hideg. Ez a világ rendje. Viszont érdemes résen lenni, mert könnyen bajt okozhat a nagy meleg. Napszúrás, hőguta, kiszáradás. Sorolhatnám a veszélyeket, de én ezektől kevésbé tartok. Sokkal inkább a közvetett következményektől: a hőség okozta bágyadtságtól, a figyelmetlenségtől, a tompaságtól, a tikkadtságtól, a fáradékonyságtól és egyéb kellemetlenségektől.
Naponta jövök-megyek a szomszédos kisvárosba és riasztó jeleneteket láttam az utakon a közlekedők részéről, amit csakis a hőség számlájára tudok írni. Fáradt és figyelmetlen sofőröket, akik csak hajszál híján menekültek meg az ütközéstől, mert kapkodva vezettek, valószínűleg, hogy mielőbb kiszállhassanak a tűzforróvá melegedett autóból. Minden közlekedési szabályt, de még a józan logikát is figyelmen kívül hagyó kerékpárosokat, akik árkon-bokron át kerekeztek, hogy mielőbb a hűvösbe meneküljenek. Az út közepén elcsigázottan fekvő kutyát, amely a dudaszóra sem reagált, csak üveges tekintettel nézett a semmibe. Végül nagy nehezen csak sikerült lezavarni az útról.
A minap jómagam is úgy éreztem vezetés közben, hogy nyomban elalszom. Már azon gondolkodtam, félreállok az autóval és kiszellőztetem a fejem. Habár csak negyedórás útról volt szó, mégis úgy éreztem, mintha már hosszú órák óta vezetnék. Kellemetlen ez a hőség! Mindenestre nagyon remélem, hogy az idén már több hőhullám nem keseríti az életünket, de addig is, amíg tart, mindenkinek kitartást!
