Biztos mindenki ismeri a Beatrice zenekar slágerét, amelynek refrénje így szól, az emberiség több ezer éves tapasztalatát és a munkásmozgalmak minden vívmányát dalba foglalva: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Helyszűke miatt csak a középsővel, a pihenéssel foglalkoznék, hisz ezt én eddig folyamatosan úgy értelmeztem, hogy egészen pontosan azt jelenti, hogy naponta bizony nyolc órát kell aludnunk, és mondjuk a tévézés nem a pihenés, hanem a szórakozás részét képezi. Mára azonban kénytelen vagyok módosítani ezt a megállapításomat, mert rájöttem, hogy pusztán alvásból sok a nyolc óra. A nap egyharmadának átalvása után az ember fáradt, és teljes egészében használhatatlanná válik a következő tizenhat órában. És ezen még a kávé sem segít. Tehát tegyük azt, hogy a tévézést is számítsuk a pihenéshez. Például úgy, hogy hét órát alszunk, és a fennmaradó egy órában megnézünk egy kézilabdameccset a most zajló világbajnokságról. Tudom, hogy ez így több nyolc óránál, de ami a tiszta játékidőn kívül van, azt mondjuk, számoljuk a szórakozáshoz. De így sajnos csupán hét és fél órát szórakozhatunk. Természetesen csak ideális esetben. Ha a munka tényleg nyolc órát tart.
