Az év vége slágertermékei minden bizonnyal a naptárak. Ezek között van falra akasztható, vízszintes és függőleges, névnapos és nem névnapos, asztalra helyezhető, olyan, amelyiknél a hét hétfőn kezdődik, és olyan is, amely valami furcsa oknál fogva a vasárnapokat helyezi az első helyre. Ezek legtöbbjét leginkább különböző marketingcélokat szem előtt tartva ingyenesen juttatják el a fogyasztókhoz, népszerűsítendő egy-egy céget, intézményt, települést. Az igényesebb naptárakért már fizetni kell, ezek leggyakrabban tematikus naptárak, kutyás, cicás, lovas, tájképes, vízeséses; festmények reprodukcióit, vagy urambocsá’ uralkodók képeit ábrázoló kiadások. Írásomat azonban az első kategóriával kapcsolatos élmény ihlette. Történt ugyanis, hogy munkaügyben az egyik környékbeli helyi közösségben járva, az ottaniak egy kis csomaggal lepték meg a média képviselőit. E gesztust természetesen mindannyian pozitívan értékeltük. Az ajándékszatyorban természetesen szerepelt egy naptár is. Viszont számomra meglepő, már-már megdöbbentő volt, hogy éppen egy zömmel magyarok lakta település naptárán nem szerepelt a napok, hónapok magyar neve. Szerbül, angolul, németül igen, magyarul nem. Apróság, de eddigi tapasztalataim szerint szeretünk adni a látszatra. Vagy ajándék lónak ne nézd a fogát?
