Évről évre megbotránkozunk azon, hogy egyes polgártársaink még szentestén is lövöldöznek. Pontosabban: lövöldözéssel kívánják tudtunkra adni, hogy örülnek, ünnepelnek. Jól van, lőjenek. Mi pedig térjünk végre napirendre efölött. Vagy ne – ha éppenséggel élvezetünket leljük abban, hogy újra meg újra megbotránkozhatunk. De egy biztos: bosszankodásunkkal vagy azzal, hogy barbárt kiáltunk, ezeket a polgártársainkat nem fogjuk megváltoztatni. Jövőre is lőni fognak, meg két év múlva is.
Ha mégis megfogadják a tanácsomat és elfogadják az ünneplés e formájának létezését mint tényt, kétféle stratégiához folyamodhatnak. Az egyik kézenfekvőbb: ignorálás. Vagyis, miközben ők lődöznek, önök folytatják a tévézést/olvasást/alvást/virrasztást stb. A másik viszont egy latin közmondás tanácsára épül: Si fueris Romae, Romano vivito more! Vagyis: beszereznek egy Zastava típusú lőfegyvert, és önök is kipróbálják, milyen érzés leadni egy sorozatot. Hátha tényleg segít mélyebben megélni a kisded születésének örömét és a szeretet mindent legyőző erejét.
