Hajnali fél háromkor arra ébredtem, hogy a lányom pityereg. Akkor veszem csak észre, hogy tiszta izzadság vagyok. Odamentem hozzá, kérdem tőle, mi a baj, miért nem alszol? Nem tud aludni, melege van, és elege. Kinéztem az ablakon, sokan a teraszokon beszélgettek csendben. Nem mi vagyunk az egyedüliek. A szobákban 28 fok, így nehéz pihenni. Közben a lányom kezdett elpilledni, de aztán újra felpattantak a szemei, éhes. Hát sebaj, csaptunk egy éjjeli lakmározást, majd nyugovóra tértünk. Fél ötkor valakinek megszólalt a riasztója az udvarban. És kitartóan szólt, az emberek elkezdtek kiabálni, szitkozódni. Szerencsére a tulaj is meghallhatta, lement, és kikapcsolta a fütyülőkéjét az autónak. De erre a fiam is felkelt. Kiment a konyhába, ivott vizet, aztán betért a vécére is… Normális körülmények között ezt nem halljuk, de most már minden útban volt. Ránézek az órára, ötöt mutat. Lassan virrad, most már kár elaludni. De azért hátha. Mégsem. A szomszéd elkezdett csörömpölni a garázsajtóval, lenéztem az udvarba, a pecákat pakolta az autóba. Ennyit erről.
