Újvidéken vásárlási lehetőségből nincs hiány. Megszokott sétáim vonalain csak a szuper, mega és hasonló jelzővel ellátott üzlet közül van vagy egy tucat, míg a kis sarki boltok és zöldségesek olyannyira elszaporodtak, hogy számuk már-már vetekszik a pékségek, gyógyszertárak és fogadóirodák számával.
A nagy boltok azért is jók, mert szükség esetén kis időre be lehet szökni a kinti fagy vagy hőség elöl, másrészt a kész listával tolongó, vagy csupán a memóriában megbízó akcióvadászok seregét is szolgálják, hisz az árkedvezmények bőséges választékát kínálják.
A kedvezményekkel persze illik óvatos lenni. Sok esetben csak ravasz játék a számokkal a kevésbé edzett vásárlók átverése céljával. Az egyik üzletlánc például előszeretettel reklámozza az „egy árán kettő” változatot. A kínálat fele ugyanis csak a reklámban létezik, csak a változatosságot színleli. Múltkorában az egyik boltban a polcon a hirdetett olcsóból csak egy csomagolást találtam. Valaki azt hinné, hogy elkésett, már mindet szétkapkodták. Én tovább sétáltam, és kiderítettem, hogy abból három másik boltjukban sem lehetett egy árán kettőt kapni, mert egész nap azoknál is csak egy-egy csomagolás volt.
