Ismét azon kaptam magam, hiába keresek derűlátó gondolatokat a Jó reggelthez. Csupa negatív hír ért utol az utóbbi napokban is. Ennek oka nemcsak abban van, hogy túlteng a rossz hír a médiafelületen, hanem abban is, hogy én magam – akár a nagy többség –, fogékonyabb vagyok azokra.
Bárhogy is, nem lehet csak úgy továbblépni pl. azon, ha ismételten, sokadik alkalommal lebukik a szerbiai gyümölcs a határon. Nagy baj ez a termelőknek, de mit mondjanak a fogyasztók? Milyen gyümölcsöt eszünk? Mit kínálnak nekünk a piacon, az áruházakban, vagy akár a szomszédos gyümölcsösben? Ellenőrzik-e a termék minőségét, összetételét?
Attól tartok, hogy nemigen, vagy ha mégis, nem eléggé rendszeresen. Még nagyobb a baj, ha végigpásztázunk a széles élelmiszer-palettán (több tízezer termékről van szó), és rádöbbenünk, egy egész had kellene ahhoz, hogy mindenre kiterjedő figyelemmel kövessék az élelem minőségét.
Ki tudja, hanyadszor állapítjuk meg, hogy fogalmunk sincs mit veszünk, mit eszünk, és ugyanúgy sejtésünk sincs, kinek higgyünk, vagy éppen mit kerüljünk el messze ívben. Talán reklamálnánk is, de kinek-minek, talán vissza is követelnénk a pénzünket, de általában nem tudjuk hogyan. Segíthetnek-e a fogyasztóvédelmi központok, bízhatunk-e a biotermelésben?
Egyáltalán megmenthetők vagyunk-e?
S ennél a pontnál tényleg megállok, mielőtt a borúlátás teljesen hatalmába kerítene.
