Furcsa érzés volt elhajtani a régi nagy híd melletti kerülőúton. Egy ideje már épül mellette az új híd, mivel a régit le kell bontani a gyorsvasút építése miatt. Lassan egy kerülőutat is kialakítottak, amelyen ideiglenesen közlekedni lehet, míg el nem készül az új. Aztán eljött a pillanat, lezárták a régi hidat, megnyitották a kerülőutat, és megkezdődött a bontás. Egy hídhoz nem igazán tudok érzelmileg kötődni, de azért mégis furcsa és kicsit szomorú érzés volt a kerülőúton araszolva azt látni, hogy munkagépek esnek neki, mint apró élősködők a gazdatestnek, és szétverik a közel 100 éves építményt. Valamikor az 1930-as években készült, állítólag a berlini olimpiára. Az utóbbi időben már nem volt túl jó állapotban, de annak idején nem a mai forgalom intenzitására tervezték, és a 90-es évek óta a karbantartást is elhanyagolták. A múlt egy újabb apró része eltűnik környezetünkből, helyet adva valami újnak. Nem mondanám, hogy sajnálom, mert szükség van az újra, a változásra, de azért egy kis nosztalgia belopózott a hangulatomba. Meg különben is, lassan véget ér a nyár, s kezdődik az ősz…
