Mivel ma van a zentai csata napja, eszembe jutott, hogy én középiskolás koromban hallottam életemben először róla. A történelemtanárunk világosított fel bennünket arról, hogy milyen sorsfordító ütközet helyszíne volt ez a mi Tisza-partunk. Mesélt nekünk arról, hogyan győzedelmeskedett Savoyai serege a törökök felett, és milyen ereje volt ennek a győzelemnek, mert a tankönyvben, ugye ,nem volt róla szó, és a köztudatban sem élt olyan elevenen, mint napjainkban. A csata háromszázadik évfordulójáról, 1997-ben nagy ünnepséggel emlékeztek meg, akkor még a Tisza-parton, és azt hiszem, akkor jegyeztem meg én is az esemény dátumát. Később aztán sokszor elgondolkodtam azon, vajon miért nem tanítanak az iskolában helytörténetet. Milyen jó lenne, ha a gyerekek többet hallanának saját településük múltjáról, fontosabb eseményeiről, meghatározó személyeiről. Egészen másként tekintenének egy-egy utcára, térre, épületre, ha ismernék a történetét. Fontos lenne arról is tanulniuk, hogy milyen népek éltek itt, mivel foglalkoztak, hogyan éltek együtt. Ha többet tudnának a városukról, büszkébbek lennének rá, jobban ragaszkodnának hozzá. Azzal, hogy Zenta a zentai csatához kötötte a város napját, és idegenforgalmi kínálatát is rá alapozta, kiemelte ezt az eseményt a feledésből, és beépítette a köztudatba.
