Szép nyár végi reggelre ébredtünk, a nap valahol már felkelt, de még nem mutatta magát az égen. Igazi élvezet volt átugrani a pékségbe, a levegő még tiszta, emberek sehol az utcán, a város még nagyban aludt ezen a szombati napon. Megreggeliztünk, majd autóba ültünk, és megcéloztuk az egyik kedvenc fürdőnket. A gyerkőcök még alig pislákoltak a hátsó üléseken, lelkük még szunyókált. A városból kiérve köd lepte el a tájat, alig szűrődtek át a napsugarak, a természet sem igyekezett magához térni. Kicsit több mint egy óra utazás után már ott is voltunk a fürdő előtt, lepakoltunk, átöltöztünk, a gyerkőcök a csúszdákra siettek, mi pedig a termálvízben mártóztunk meg, és ott is maradtunk egy jó ideig. Az idő ideális volt, 28 fok, lengedezett a szél, a közeli csárdában pedig már főtt a kedvenc harcsapaprikásom, az illata bejárta a környéket. Közben a medence közelében készülő lángos illata elnyomta a harcsapaprikásét, így ideiglenesen ezt részesítettem előnyben. Igazi csemege ez a friss tejfölös-fokhagymás tésztakülönlegesség, kár lett volna kihagyni. Egész nap áztattuk magunkat, majd a csárdával zártuk ezt a könnyed napot, a homokháti csend gyorsan álomba ringatott bennünket.
