Fekete ribizlis puha zselével töltött fekete szezámos piskóta, tonkababos, áfonyás fekete ribiszke mousse, belga étcsokoládé ganache és ropogós krokantpraliné alkotja azt a süteményt, amelyet az idén Budapest desszertjének választottak és a hétvégén a Szent István-bazilika előtt megrendezett csokoládé- és édességünnepen a nagyközönség is megkóstolhatja. Az ízkombináció első hallásra élvezhetőnek és viszonylag egyszerűnek, akár otthon is elkészíthetőnek tűnik, ami ritkán mondható el a hasonló gasztronómiai versenyek győzteseiről. Elég, ha csak az Év Tortája verseny legjobbjaira gondolunk, köztük az idei győztesre, amely a leírása szerint egy mandulalisztes vajas joconde felvertből, lágy sós-karamellás mousse krémből és kakaóbabtöretet is tartalmazó diós-karamellás ropogósból épült fel, tokaji aszús, meggyes fügezselé és akácmézes tejcsokoládé tükörzselé tette még különlegesebbé, amit akácmézes fehércsokis ganache és diós sablé korong koronázott meg.
Kétségtelen, hogy az ilyen ínyencségek, amellett, hogy már az összetevőik hallatán is összefut a nyál a szánkban, kiváló lehetőséget kínálnak a cukrászatok és édességmanufaktúrák meg általában a minőségi édességfogyasztás kultúrájának népszerűsítésére, kérdéses azonban, hogy beépül(het)nek-e majd egyszer olyan módon a mindennapjainkba, mint mondjuk, egy jó krémes, lúdláb vagy rigójancsi, vagy megmaradnak keveseknek elérhető kuriózumoknak.
