Néha olyan helyekről, vagy személyektől kapunk segítséget, ahonnan vagy akiktől nem gondoltuk volna. Néha pedig olyan esetben kapunk segítséget, amikor nem számítunk rá, vagy nem is kérjük. Ismerősünknek lakásfelújítás során visszamaradt egy alapanyaga, hát odaadja. És nem is kér érte semmit, pedig megtehette volna. Ezek az emberi gesztusok szoktak a legmeglepőbbek lenni, és ezek a tettek árasztják el az ember lelkét a legmelegebb érzésekkel.
Az emberiesség és az önzetlenség mintha kiment volna a divatból. Manapság mindenki számít és követel, erővel hajt előre, a több és nagyobb után. Pénz, hatalom, csillogás, s majdan az elmagányosodás. A legvégsőbb pillanatban egyiknek sem vesszük majd hasznát.
Egykori teológiatanárom mondta mindig, hogy jót tenni jó. Milyen egyszerű népi megállapítás és milyen igaz. Hogy úgy mondjam szép. Ha mélyebben belegondolok, akkor értem meg, hogy ez nem más, mint az isteni tett, a teremtés. A teremtés pedig maga a szeretet.
