A szüret kezdete október 21-ére, Orsolya napjára esik. Úgy tartották régen, ha ekkor szép az idő, karácsonyig megmarad. Október 28-áig fejeződött be a szőlőszüret. Felvonulásokkal és bálakkal ünnepelték a móva végét, de ugyanekkor kezdtek meg egy másik őszi közösségi munkát, a kukoricafosztást. Lányok és legények ültek estébe fordulóan a ropogó tűz mellett, történeteket meséltek, szerelmeket szőttek és néha fölpillantottak a magasba: ha piros volt az ég alja, szeles hajnalra számíthattak. De ha hullócsillagok borították az eget, szép idő volt várható.
Ekkortájt számoltatták el a juhászokat is, ezért október 26-át juhászújévnek is mondják. Ilyenkor birkapaprikást főztek, bélest sütöttek és jót mulattak. Sok helyen állatvásárokat tartottak. Mifelénk, az alföldi réteken és legelőkön is így volt ez valamikor.
Az ősz közepén állunk. A népi megfigyelések a szőlőszüret, a borkészítés, a kukoricatörés és a tengerihántás időszakában is számos olyan tudást gyűjtöttek össze, amit a figyelmes ember saját hasznára fordíthat ma is. Például úgy, hogy nem úszik szembe a természettel, nem a tavaszi zsongás hangulatát éli meg ilyenkor, hanem készülődik a télre, a hosszú éjszakák és a rövid nappalok ütemét átvéve, ezekhez formálva testét és lelkét egyaránt.
