Ez az fránya időjárás egyre gyakrabban okoz meglepetéseket. A hétvégén nagyon szép időre ébredtünk, tiszta volt a levegő, de kicsit furán meleg októberhez viszonyítva. Sétáltunk egy nagyot délelőtt, megejtettük a bevásárlást is, de mire kiértünk az önkiszolgálóból, elkezdett fújni a szél. Aztán ahogyan hazafelé közeledtünk, egyre komolyabb széllökéseket tapasztaltunk, és a nap sem sütött már hétágra, fátyolfelhők érkeztek felénk. A múltkori ítéletidő után rendszeresen követem az időjárás-előrejelzéseket, de semmi különöset nem jeleztek. Dél körül elmentünk apámhoz ebédre, és az asztalnál ülve arra lettünk figyelmesek, hogy egyre furább az erkélyről beszűrődő fény. Kimentünk a teraszra, és volt mit látni: úgy tűnt, mintha a Marson lennénk, vöröses színben úszott minden, az udvarban a jegenyefák összevissza hajlongtak, a szél homokot vitt mindenfelé. Mintha a Dűne filmbe pottyantunk volna. A sivatagi idő még egy fél órát tombolt, de mire befejeztük a sült halat, lassan lecsitult a szél. Apámmal boroztuk még egy kicsit, aztán hazaballagtunk ebben a fura, szürreális októberi homályban.
