A napokban még örülhetünk a jó időnek, számos szabadtéri rendezvény csábíthat a napfényre, de akinek nincs kedve tömeges programokon részt venni, annak élmény lehet a tóparton, a folyóparton, a természetben eltöltött óra. Szép arcát mutatja most az október. Ilyenkor már senki sem panaszkodik a melegre, örülünk minden szép napnak. A virágoskertek pompáznak, de közben a fák zöld lombkoronája színesedik, egyre ritkul, s majd megsárgult levelek lepik el a járdákat. A kávézók kerthelyiségei megtelnek, kora délután még fagyizó családok ülnek a cukrászdák teraszain, de gyorsan sötétedik, hűl a levegő, érezhetően rövidülnek a nappalok. Mostmár a természet ajándéka minden napfényes óra. A piacon körtét, szőlőt, almát válogatunk, és padlizsán, karfiol is kerül a kosárba. A kertben, a határban zajlik a munka, jó látni a szorgoskodó embereket. Kirándulásra, hosszú sétákra csábít az októberi vénasszonyok nyara. A kellemes napsütésbe, a fények játékába jó belefeledkezni egy padon. Színek és ízek, melankolikus hangulatok kavalkádja – számomra ez az időszak, s nem múlik el anélkül, hogy ne idézném fel Radnóti Miklós sorait.
Hűvös arany szél lobog, / leülnek a vándorok. / Kamra mélyén egér rág, / aranylik fenn a faág. / Minden aranysárga itt, / csapzott sárga zászlait / eldobni még nem meri, / hát lengeti a tengeri.
